Nehezen hangolódtam rá, de a végére imádtam!
Valószínűleg csak velem volt a baj, mert tényleg magával ragadó
történet. Már régebben olvastam az írónő által alkotott
Időtlen szerelem trilógiát, így egyáltalán nem éreztem
hasonlóságot a kettő között. Már maga a téma sem keverhető,
időutazás kontra álomfejtés. Szerencsére a szerelmi szál hamar
kialakul, így lesz idő az alaptörténetre. Persze nem vagyok
ellene a romantikának, csak a túl sok is lehet hátrány. Most
sajnálom, hogy még nincs meg a folytatása.
Fülszöveg:
Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen
félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben
az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint
négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a
fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen
Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég
iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak.
Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még
az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a
fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki
a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára,
de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…
Értékelés:
Tényleg kár, hogy egyelőre nincs tovább, még
olvastam volna. Nos, nem azt akarom mondani, hogy túl rövid lett
volna az első kötet. Nem, ebbe pont ennyi fért, felvezetésnek
tökéletes volt. Azt gondolom, senki nem hitte, hogy ennyivel véget
érhet a történet. Egy démont megidézni biztosan nem gyerekjáték,
a következményeket viselni, pedig bizonyosan hátborzongató.
Persze annak, aki hisz benne. A Silber család igazán szórakoztató,
a démonidéző társaságban vannak negatív hősök, az iskolai
titkos blog pedig hiánypótló.
Liv Silber: Tudtam vele azonosulni, szeretem a
humorát.
Henry Harper: Az elején nem volt szimpatikus,
várakozó állásponton vagyok.
A kezdő reptéri jelenetben még nem gondoltam, hogy
kedvencemmé válik a csaj. A főhősnő, Liv kellő humorral van
megáldva, tisztában van az erényeivel és a hibáival egyaránt. A
húgával közös jeleneteket mindig vártam, a kibontakozó szerelem
számomra kissé derült égből villámcsapásként hatott.
Már csak azért is, mert Henry nem lett a szívem
csücske. Először azt gondoltam, hogy Graysonnal, a későbbi
fogadott bátyussal esnek szerelembe. Ám Henry azért felzárkózott,
majdhogynem sok is lett csöpögésből a könyv végére. Talán
majd a következő kötetben jobban megkedvelem.
Pozitívum:
Még nem olvastam hasonlót, nem egy újabb lerágott csont.
Negatívum:
Nem tudom folytatni a történetet, hol a következő?!!! :)
Kedvcsináló
idézet:
„Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése