Mesebeli környezetben hús-vér szereplők – ezt
nyújtotta nekem Az árulás csókja. Olvasási válság kellős
közepén találtam rá a könyvre. Nem mondom, hogy teljesen
kirángatott a mélypontról, de már nem gondolok teljes letargiával
arra, hogy nincs kedvem semmilyen stílushoz. Kedves mesének
gondoltam, kissé idegesítő hercegnővel, jóképű álruhás
herceggel és egy jóvágású orgyilkossal. Minden körülmény
adott volt egy szerelmi háromszög kialakulására, de hogy happy
end lesz-e a mese vége, az majd a folytatás(ok)ból kiderül.
Fülszöveg:
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop
el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld
fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első
Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és
egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos
hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett
házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője
reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál
munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud
arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene
küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három
fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek
elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is
talál, amire nem számított – szerelmet.
Értékelés:
Kicsit nehéz volt eligazodnom ebben a teljesen új
világban, amelyet az írónő megteremtett. Nem volt kapaszkodó,
hogy ebben a kitalált univerzumban milyen a vallás, a hagyományok,
az öltözködés, de még az ételek is idegenül hatottak. A
barbárok és vagabundok világát már könnyebben magam elé
képzeltem, és lassanként Morrighan és Dalbreck emlegetése sem
hozott zavarba. A szereplők neveivel voltak problémáim, valahogy
nem passzoltak az egyéniségekhez, a vendai nyelv megalkotása
viszont üdítő változatosságot hozott.
Rafe: Tartózkodó,
rejtőzködő életmódja teszi kapóssá.
Kaden: Szerintem
a legizgalmasabb figura, kedvessége csupán álca.
A hercegnő kirohanásait nem mindig tudtam hova tenni.
Ő egy határozott, magabiztos nőnek akar hatni, de a
megnyilvánulásai nem mindig érték el ezt a hatást, nálam.
Sokkal inkább néha gyerekesnek éreztem. A történet végére
viszont kezdtem megkedvelni.
A két fiú/férfi szerepe a könyv első felében még
nem egészen nyilvánvaló. Az írónő össze akarta zavarni az
olvasót azzal, hogy nem tette azonnal nyilvánvalóvá, hogy ki a
herceg és ki az orgyilkos. (Tapasztalt olvasók szerintem hamar
átlátnak a szitán.) Rafe az álruhás hercegnő első számú
kedvence, titkolózó, megfigyelő életmódja felkelti az
érdeklődését. Kaden sokkal egyenesebb jellemnek tűnik, de itt a
tűnik-en van a hangsúly. Számomra ő az igazi meglepetése ennek a
könyvnek. A folytatásból szerintem mindenki arra kíváncsi, hogy
Rafe vagy Kaden lesz-e a hercegnő választottja.
Pozitívum:
Igényes fordítás – valahogy ez fogalmazódott meg bennem
először.
Negatívum:
Lassan indul be a sztori, az elejét unalmasnak találtam.
Kedvcsináló
idézet:
„Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet
szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése