2016. május 25., szerda

Mary E. Pearson: Az árulás csókja

Mesebeli környezetben hús-vér szereplők – ezt nyújtotta nekem Az árulás csókja. Olvasási válság kellős közepén találtam rá a könyvre. Nem mondom, hogy teljesen kirángatott a mélypontról, de már nem gondolok teljes letargiával arra, hogy nincs kedvem semmilyen stílushoz. Kedves mesének gondoltam, kissé idegesítő hercegnővel, jóképű álruhás herceggel és egy jóvágású orgyilkossal. Minden körülmény adott volt egy szerelmi háromszög kialakulására, de hogy happy end lesz-e a mese vége, az majd a folytatás(ok)ból kiderül.

Fülszöveg:

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Értékelés:

Kicsit nehéz volt eligazodnom ebben a teljesen új világban, amelyet az írónő megteremtett. Nem volt kapaszkodó, hogy ebben a kitalált univerzumban milyen a vallás, a hagyományok, az öltözködés, de még az ételek is idegenül hatottak. A barbárok és vagabundok világát már könnyebben magam elé képzeltem, és lassanként Morrighan és Dalbreck emlegetése sem hozott zavarba. A szereplők neveivel voltak problémáim, valahogy nem passzoltak az egyéniségekhez, a vendai nyelv megalkotása viszont üdítő változatosságot hozott.

Lia: Néha idegesítő és túlzás a sok okoskodás, ami kijön belőle.
Rafe: Tartózkodó, rejtőzködő életmódja teszi kapóssá.
Kaden: Szerintem a legizgalmasabb figura, kedvessége csupán álca.

A hercegnő kirohanásait nem mindig tudtam hova tenni. Ő egy határozott, magabiztos nőnek akar hatni, de a megnyilvánulásai nem mindig érték el ezt a hatást, nálam. Sokkal inkább néha gyerekesnek éreztem. A történet végére viszont kezdtem megkedvelni.
A két fiú/férfi szerepe a könyv első felében még nem egészen nyilvánvaló. Az írónő össze akarta zavarni az olvasót azzal, hogy nem tette azonnal nyilvánvalóvá, hogy ki a herceg és ki az orgyilkos. (Tapasztalt olvasók szerintem hamar átlátnak a szitán.) Rafe az álruhás hercegnő első számú kedvence, titkolózó, megfigyelő életmódja felkelti az érdeklődését. Kaden sokkal egyenesebb jellemnek tűnik, de itt a tűnik-en van a hangsúly. Számomra ő az igazi meglepetése ennek a könyvnek. A folytatásból szerintem mindenki arra kíváncsi, hogy Rafe vagy Kaden lesz-e a hercegnő választottja.

Pozitívum: Igényes fordítás – valahogy ez fogalmazódott meg bennem először.
Negatívum: Lassan indul be a sztori, az elejét unalmasnak találtam.

Kedvcsináló idézet:

Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése