Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

Történelmi korrajz, szerintem ajánlani kellene a korszak történelmét tanuló diákoknak, hogy olvassák el. Könnyebb lenne megérteni az összefüggéseket, átérezni a korszak nehézségeit, megismerni a történelmi személyiségeket. Persze nem tudhatom, mennyire valósághű a történet, de szerintem ennyi év távlatából néhány fikció igazán belefér a történetbe. Nem csalódtam a sorozat második regényében sem, Ambrózy báró most is kitett magáért, a szövevényes gyilkossági eseteket bájos segítőjével rendre felgöngyölítették.

Fülszöveg:

1900 ősze.

Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Értékelés:

Az első kötetbeli nyomozás most kissé háttérbe szorult, de a cselekmény ebben az esetben is két szálon fut, és mint a szálak általában, így itt is összeérnek. Ambrózy báró egyre inkább megbízik a nővérét kereső Miliben, és kardinális kérdésekben kéri ki a véleményét. A lány pedig, ahogy az lenni szokott, mindinkább belehabarodik „az ő morc bárójába”. A másik cselekményszál is izgalmasra sikerült, Emma/Cili tragikus sorsa folytatódik és történetének felgöngyölítése még a következő, vagy azutáni kötetig még biztosan várat magára.

Richárd: Szépen, lassan kiderülnek életének titkai, tragédiái.

Mili: Sokszor idegesítően csajszis, máskor igazi amazon.

Cili: A főszereplők közül a kedvencem, bátor, tiszta szívű.

Az oly sokszor morc báróként emlegetett Richárd most sem fed fel sokat eddigi életéről. Továbbra is kissé karót nyelt, de mindig a legjobbkor érkezik, egy korabeli szuperhős érzetét kelti, hiszen jómódú, briliáns elme, szerteágazó a kapcsolatrendszere és a harcművészetek se állnak tőle messze.

A melléje szegődött kisasszonynak egyre inkább imponál a báró rejtelmes modora. Amellett, hogy szeretné felfedni halottnak hitt nővére sorsát, szeretne összefüggéseket találni a Richárd által rábízott akták adatai között, feltett szándéka az is, hogy kiderítse a báró szörnyű titkát, karja elvesztésének történetét.

Pozitívum: Sok érdekességet megtudtam most is a századforduló történelméből.

Negatívum: Néha olyan érzésem volt, felesleges egy-egy párbeszéd.

Kedvcsináló idézet:

„– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk.”

Ambrózy báró esetei 1. részének értékelése: itt