Beleugrottan a közepébe, voltam olyan bátor, hogy
az első részt kihagytam, és rögtön a másodikkal kezdtem a
sorozatot. Talán csak az ismeretlen előzmények miatt nem taglózott
le teljesen a történet. Valójában minden érthető és világos,
de mégis hiányérzetem volt a körítést illetően. Ezt betudom az
én hibámnak, hogy képes voltam kihagyni a Fairbourne kvartett első
történetét. Mindentől függetlenül kellemes kikapcsolódást
nyújtott, esetenként még gondolkodásra is ösztönzött, így nem
mondhatom, hogy csalódtam a regényben.
Előzmény:
A csendestárs
A csendestárs
Tartalom:
Lady Cassandra Vernham amilyen szép, legalább olyan makacs is. Fittyet hány a társadalmi elvárásokra. Szabados életmódjáért azonban nagy árat kell fizetnie: a családja elhidegül tőle, és megannyi pletyka kap szárnyra nem éppen szűzi erényeit illetően. Anyagi nehézségeit a Fairbourne Aukciósház legutóbbi árverése egy időre valamelyest enyhíti ugyan, de a legmagasabb áron elkelő ékszeréért az új tulajdonos, a meglehetősen jóképű és kicsapongó életet élő, ám rendkívül eszes férfi hírében álló Lord Ambury egy pennyt sem fizet. És erre meglehetősen jó oka van: azt gyanítja ugyanis, hogy az ékszert valaki eltulajdonította a családjától – talán éppen maga Cassandra. A férfi elhatározza, hogy nyomozásba kezd a gyönyörű fülbevaló eredetét illetően. Lady Vernhammel számtalanszor keresztezi egymást az útjuk, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. Csakhogy mindketten mást akarnak: Cassandra a pénzét, Lord Ambury pedig az igazságot. Egy váratlan fordulatot követően végül mégis kénytelenek lesznek egymást segítve küzdeni, és még csak nem is sejthetik, hogy a múltról, a családjukról és az érzéseikről mennyi titokra derül fény.
Értékelés:
Titok, az volt bőven a történetben, esetenként én
is a sötétben tapogatóztam, de nem a fordulatos cselekmény miatt,
hanem az ismeretlen mellékszálak vezettek tévútra. Nem csöpög a
romantikától, így akár azok is élvezhetik, akik inkább egy
lazább családregényt szeretnének olvasni. Szerintem maradtak még
elvarratlan szálak a regényben, gondolom ezekre a kérdésekre majd
a sorozat következő köteteiben adja meg a választ a szerző. A
karakterek kicsit kiforratlanok, főleg a férfi főszereplő
személyisége visszás számomra.
Cassandra: A korabeli rosszkislány, akit a pletykák tettek tönkre.
Ambury: A híre sokkal sötétebb, mint amilyennek megismerjük.
Lady Cassandra pontosan az a nő, akire a férfiak
többsége vágyik, mégis pártában maradhat, mert a rossz híre
miatt nem mernek hozzá közeledni az urak. Megannyi titok veszi
körül, és nem hajlandó ezeknek a homályos sztoriknak a
tisztázására. Független személyiség, aki egy férfi mellett is
önmaga akar maradni.
Ambury alakja gondolkodóba ejtett. Nem vagyok benne biztos, hogy jól adta át az írónő ezt a karaktert. A fülszöveg szerint kicsapongó életet él, de ennek én a nyomát sem láttam. Inkább egy odaadó, rátermett, ám az érzelmekkel kissé hadilábon álló, mégis romantikus férfit ismertem meg a sorok között.
Sophie: Cassandra elődje, aki talán még rosszabb hírű volt, mint a főszereplő.
Kendale: A szkeptikus barát, aki, ha kell visszarántja a földre az embert.
Cassandra nagynénje Sophie egy idősödő, esetenként szenilis hölgy, aki nagyon szereti az unokahúgát. A lányhoz hasonlóan titkok tömkelegét őrizgeti.
Ambury legjobb barátja sokszor érdemelt volna pofont, ennek ellenére nem tudtam Kendale-t utálni, mert őszintének érzem a barátságát, és kíváncsi leszek a történetére.
Pozitívum: Kellemes időtöltés volt olvasni, nem érzem elvesztegetett időnek.
Negatívum: Az első rész kihagyása nem volt jó ötlet, kissé hiányérzetem volt miatta.
A könyv borítója valami miatt nem nyerte el a tetszésemet, csak még arra nem jöttem rá, mi a gond. A képen látható modellünk a címszereplőt személyesíti meg, külső jegyeiben tökéletesen megfelel a szerepre. Talán a ruha, vagy a nő kezében tartott legyező miatt nem rajongok a borítóért? Jó kérdés. Ha rájövök, megírom.
Kedvcsináló idézet:
„Nem megmondtam neked, hogy a levelek bajt okoznak? A szavakat nem lehet visszavonni, ha már papírra vetették őket. Még elfelejteni is elég nagy nehézséget okoz. Sokszor figyelmeztettelek, hogy soha, de soha ne írj, amikor érzelmileg felzaklatott valami.”
Cassandra: A korabeli rosszkislány, akit a pletykák tettek tönkre.
Ambury: A híre sokkal sötétebb, mint amilyennek megismerjük.
Lady Cassandra pontosan az a nő, akire a férfiak
többsége vágyik, mégis pártában maradhat, mert a rossz híre
miatt nem mernek hozzá közeledni az urak. Megannyi titok veszi
körül, és nem hajlandó ezeknek a homályos sztoriknak a
tisztázására. Független személyiség, aki egy férfi mellett is
önmaga akar maradni.Ambury alakja gondolkodóba ejtett. Nem vagyok benne biztos, hogy jól adta át az írónő ezt a karaktert. A fülszöveg szerint kicsapongó életet él, de ennek én a nyomát sem láttam. Inkább egy odaadó, rátermett, ám az érzelmekkel kissé hadilábon álló, mégis romantikus férfit ismertem meg a sorok között.
Sophie: Cassandra elődje, aki talán még rosszabb hírű volt, mint a főszereplő.
Kendale: A szkeptikus barát, aki, ha kell visszarántja a földre az embert.
Cassandra nagynénje Sophie egy idősödő, esetenként szenilis hölgy, aki nagyon szereti az unokahúgát. A lányhoz hasonlóan titkok tömkelegét őrizgeti.
Ambury legjobb barátja sokszor érdemelt volna pofont, ennek ellenére nem tudtam Kendale-t utálni, mert őszintének érzem a barátságát, és kíváncsi leszek a történetére.
Pozitívum: Kellemes időtöltés volt olvasni, nem érzem elvesztegetett időnek.
Negatívum: Az első rész kihagyása nem volt jó ötlet, kissé hiányérzetem volt miatta.
A könyv borítója valami miatt nem nyerte el a tetszésemet, csak még arra nem jöttem rá, mi a gond. A képen látható modellünk a címszereplőt személyesíti meg, külső jegyeiben tökéletesen megfelel a szerepre. Talán a ruha, vagy a nő kezében tartott legyező miatt nem rajongok a borítóért? Jó kérdés. Ha rájövök, megírom.
Kedvcsináló idézet:
„Nem megmondtam neked, hogy a levelek bajt okoznak? A szavakat nem lehet visszavonni, ha már papírra vetették őket. Még elfelejteni is elég nagy nehézséget okoz. Sokszor figyelmeztettelek, hogy soha, de soha ne írj, amikor érzelmileg felzaklatott valami.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése