2017. október 3., kedd

Mary Nichols: Két világ

Olykor száraznak tűnő, tényszerű leírásokkal tarkított második világháborús romantikus történetet olvashat, aki Mary Nichols regényét választja. Nekem kimondottan tetszett a megközelítés, egy újabb szemszögből láthattam a második világégés tragédiáját. Egy lengyel pilóta és egy angol tanítónő segítségével ismerjük meg a történelem egy szeletét. Kettejük szerelmi története mellett a Varsóban élők szenvedéseiről, és a Londonból kitelepített gyerekek életéről is többet tudhat meg az olvasó.



Tartalom: 

Louise Fairhurst kimerült, megviselt tanítványaival az éj leple alatt érkezik meg egy barátságos norfolki faluba. Hosszú út áll mögöttük. Egyenesen Londonból jönnek, de nem azért, hogy egy jót kiránduljanak – kitelepítették őket, miután Hitler lerohanta Lengyelországot, és a kormány a főváros bombázásától tartott.
A fiatal tanárnőnek hirtelen nagy felelősség szakad a nyakába: nemcsak a gyerekek nevelőjeként kell helytállnia a vészterhes időkben, de anyjuk helyett anyjuknak is kell lennie. Bár a szokatlan feladat félelemmel tölti el, furcsamód mégis felszabadítólag hat rá: így végre elmenekülhet elnyomó, erőszakos apja uralma alól. A gyerekekkel együtt szép lassan beilleszkedik a falu lakóinak életébe, és barátokra is talál, de a háború pusztításait mindnyájan megszenvedik. Aztán egy véletlen folytán összeismerkedik Jan Grabowskival, egy lengyel pilótával, a két világ találkozása pedig megrázó változásokat hoz mindkettejük életében… 

Értékelés:



Szerintem nem a két főszereplő közös története a legfontosabb szál a regényben. Persze, az ember szurkol nekik, hogy szerelmük túlélje a borzalmakat, de engem sokkal jobban érdekelt a háttér, a háború részletei, a lengyelek önfeláldozása, küzdelme. Talán kicsit a saját történelmünk miatt is vonzott ez a világ. Nem értékelném kiemelkedőnek a könyvet, de sok apró részlet derült ki a második világháborúról, amely eddig rejtve maradt előttem. Szóval, akit kicsit is érdekelnek részletek, érdemes elolvasnia ezt a történetet. 



Louise: Magabiztos, önálló nő, a családi háttér megedzette. 
Jan: Odaadó férfi, aki állja a szavát, de ő is csak esendő ember. 

Alig várja Louise, hogy elmenekülhessen bántalmazó apja elől. Számára még kapóra is jön a gyerekek kitelepítése. A véletlenek folytán találkozik a lengyel pilótával, akivel hamar harmonikus kapcsolatba kerülnek. A nő erénye, hogy tudja, mikor kell csendben maradni, nem követelőzik, ezzel elnyeri a szimpátiát.
Jan feltárja titkait a tanítónő előtt, egy percig sem titkolózik előtte, teljesen nyílt lapokkal játszik. Egymásra találásuk sorsszerű, a jövőjük viszont a háború végkimenetelétől függ. Damoklész kardjaként lebeg felettük, hogy a Lengyelországban maradt ellenállók sorsa miként alakul. 

Rulka: Az egyik legbátrabb női karakter egyike, kicsi a bors, de erős. 
Colin: Szimpatikus a kitartása és a hűsége.

A lengyel ellenállás egyik hőse Rulka. Az asszony törékeny termete ellenére a legbátrabb ellenállók közé tartozik, sokan köszönhetik neki az életüket. 
Méltó társa Colin, aki hűséget fogad a lengyel népnek, és kitartóan harcol az ellenállók, és főleg Rulka oldalán a varsóiak függetlensége érdekében. 

Pozitívum: Az eddigi tudásom mellé sok kiegészítő infót kaptam a II. v.h-ról. 
Negatívum: Kicsit összecsapottnak éreztem a végét, érdekelt volna a távolabbi jövő. 

A könyv borítója nem nyerte el a tetszésemet, nagyon művire sikerült. A színvilágával (sárgászöld), még nem is lenne bajom, de a képen látható nő széles mosolya valahogy nem illik a történethez. Felfedezni véltem egy katonai repülőgépet is, amely Jan hivatására utal, de a repülő inkább egy permetező gépre emlékeztet. 

Kedvcsináló idézet:






Európa-szerte több ezren ragadtak a határok rossz oldalán, elveszett lelkekként vándoroltak, akiknek nincs hová menniük. Táborokban helyezték el őket, amíg vissza nem térhettek oda, ahová tartoztak, vagy nem találtak nekik új otthont valahol máshol. Úgy hívták őket: otthonaikból elűzött személyek. És Jan pontosan így is érezte magát.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése